Az ELTE BTK KITI-ben újraindult Nyitott Napok második alkalma az előadássorozat interdiszciplináris jellegét erősítette, hiszen S. Sárdi Margit, az ELTE BTK Régi Magyar Irodalom Tanszékének nyugdíjas docense volt vendégünk.
A neves irodalomtörténész - természetesen - "könyves" témáról tartott előadást: A zágoni parókia könyvtára címmel az erdélyi település református eklézsiája gyűjteményének feltárásában végzett munkáját ismertette. A korábban Budapestre juttatott leltárjegyzék behasonlítását az OSzK Régi Magyarországi Nyomtatványok (RMNy) csoportjának munkatársai végezték el, S. Sárdi Margit 2001 nyarán Zágonban kísérelte meg a hiányzó adatok pótolását és a kézírásos bejegyzések áttekintését. A könyvtár több gyűjtemény anyagának egymásra épüléséből jöhetett létre. Valószínűleg Gidófalvi Csiszér József (1782 és 1815 között Zágon ref. papja) alapozta meg a könyvtárat; fia, Gidófalvi Csiszér Mihály (1812-től apja mellett segédlelkész, majd annak halála után 1851-ig lelkész) folytatta a gyűjtést. Halála után, 1862-ben özvegye, Vajna Mária ajándékozta a könyveket a zágoni eklézsiának. Az ő idejükből származik a könyvtár első, kézírásos jegyzéke és a beszámozás is. A sorrend különösebb rendezettséget nem mutat, bár a duplumok közös számon, egymás mellett találhatók, és itt-ott egy-egy nyelvi vagy tematikai csoport is fölfedezhető. A 20. század második felében a jegyzéket írógéppel újraírták, a hiányokat föltüntették; azonban sajnos azóta is vesztek el könyvek a gyűjteményből. Néhány évvel ezelőtt a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem két könyvtárszakos hallgatója dolgozatírás céljából áttekintette az anyagot, de annak föltárása eddig nem történt meg. A könyvtár 738 leltári szám alatt tartalmaz köteteket, köztük 34 kéziratot, 20 RMK-nyomtatványt, 265 db 1712 és 1860 közötti magyar nyomtatványt, 9 antikvát és 57 db 17. századi külföldi nyomtatványt. A 16–19. századi nyomtatványok 160 fölismerhető possossorbejegyzést tartalmaznak. Az egykori használók többsége a református értelmiséghez tartozhatott. A listán mindössze négy női név akad.
A 207. leltári számú kötet, az Acta Comitialia Hungarica Soproniensia (1681) érdekessége, hogy egy korábban ismeretlen verset is tartalmaz. Ennek szerzője Gulácsi Albert, II. Apafi Mihály fejedelem titkára, bécsi követségekben megbízottja, egy a bécsi követségről szóló, máig kiadatlan napló írója. A verses bejegyzés a hátsó szennylapon helyezkedik el; voltaképpen négy latin nyelvű szentencia magyarra fordítása egy-egy strófában. Írója 1697 augusztusában a kárpátaljai Taracközön, jegyezte be a könyvbe. A bejegyzés Gulácsi eddig ismeretlen életadataira is következtetni enged. Korábban nem volt ismert, de a bejegyzése szerint már 1689-ben megfordult Bécsben. Minthogy a könyvet 1709-ben már más birtokolta, valószínűsíthető, hogy Gulácsi valamikor 1697 és 1709 között halt meg. Az ő személye lehet a magyarázata annak, hogy a zágoni eklézsia könyvei között egy Apafi Mihály fejedelem autográf possessor-bejegyzésével ellátott könyv (Paulus Jovius, Elogia doctorum virorum, Basileae, 1571) is található (ltsz. 647). S. Sárdi Margit előadásának korábbi, írásos változata a Magyar Könyvszemlében és az Irodalomtörténeti Közleményekben olvasható.
A fényképeket Németh Katalin, a KITI adjunktusa készítette.
- További fényképek
- Az eseménysorozat honlapja
- Beszámoló és képek az újrainduló Nyitott napok első délutánjáról
- További fényképek
- Az eseménysorozat honlapja
- Beszámoló és képek az újrainduló Nyitott napok első délutánjáról
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése