A
Nyitott Napok 2022. őszi szemeszterének második délutánjára október 19-én került sor. Vendégünk, a Nyitott Napok népszerű, immáron hetedszer visszatérő előadója
S. Sárdi Margit volt. Az ELTE BTK Régi Magyar Irodalom Tanszékének nyugdíjas docense
Kolozsvártól Velencéig: Id. Pákei Lajos útinaplója, 1831. című előadásában elmondta, hogy számos kora újkori magyarországi és erdélyi főúri ifjúról tudjuk, hogy tanulmányai végeztével nagyobb európai utazáson vett részt, a 19. században azonban a közbiztonság, a közlekedés és a logisztika annyit javult és fejlődött, hogy a kisebb jövedelmű, alacsonyabb társadalmi állású fiatalok számára is lehetővé vált az utazás. 1830-ban egy fiatal értelmiségi társaság elhatározta, hogy Kolozsvárról közös kocsival elutaznak Pesten, Pozsonyon át Bécsbe és Velencébe. A társaság tagja volt az erdélyi főkormányszék fiatal tisztviselője, Pákei Lajos: még csak 22 éves, de tudásra, élményekre vágyó, a szolgálat iránt elkötelezett ifjú.
A naplónak két autográf példánya van, a MNL Országos Levéltárban és – az Erdélyi Múzeum Egyesület révén – a kolozsvári Biblioteca Centrală Universitară „Lucian Blaga” kézirattárában. A naplóíró a szöveget az úti jegyzetek alapján, hazatérve tisztázta le (vagy alkotta meg), az elöljáró szót [1831.] május 1-jén, Kolozsvárt dátumozta. Az egész napló gondos, kiegyensúlyozott, tiszta írással készült, javítás, kiegészítés alig fordul elő benne, hiba is kevés akad.
Mindössze egyszer látjuk nyomát annak, hogy Pákei útikönyvet használt: amikor betegsége miatt egy ideig meg volt fosztva a városnézés és ismerkedés élményétől. Máskor leginkább helybeliektől és ismerősöktől szerezte be a tájakról és városokról a tudnivalókat, feltűnően szívesen ismerkedett meg idegenekkel.
Pákei tapasztalatlan, naív, érzelmes ifjú volt, talán nem is tökéletes egészségű, így szüksége volt némi bátorságra ahhoz, hogy erre az útra vállalkozzék, de tudásvágya győzött. Az utazás során szinte mindvégig a lelkesedés, az áhítat érzelmei töltik el. A kielégíthetetlen tudásvágy arra vezeti, hogy minden képtárat, természettudományi gyűjteményt és színházi előadást megtekintsen.
Nagy erőssége az írásnak a látványok festése. Pákeit megérintette a szentimentalizmus természetkultusza, gyönyörködik a természeti tájban, s elragadtatása költői nyelven szólal meg. Eszméit a kormányzat iránti feltétlen odaadás jellemzi, valamennyi Habsburg-uralkodó nevét a legnagyobb elismeréssel említi. Eszménye a modern, sakktáblaszerű utcákba rendezett, lehetőség szerint egyformára épített házakból álló város, amelynek biztonságos voltát kaszárnya és kórház biztosítja. Becsüli a barokk és a klasszicista stílust, a gótikustól azonban idegenkedik. Lelkes, de némiképp provinciális ízlésű műértő. Számára a tökéletes természethűség, ill. a bőség és fényűzés egyben a művésziséget is jelenti.
Mindezekkel együtt az útinapló nemcsak egyedülálló emléke a reformkort közvetlenül megelőző időszaknak, a szerényebb lehetőségű, hivatalviselő nemesi réteg szemléletének, hanem élvezetes, olykor megható olvasmány is.