2014. július harmadikán Intézetünk munkatársai jó hangulatban és bizakodva búcsúztatták a 2013/2014-es tanévet a napfényes Rómaiparton.
Bár hajnalig zuhogott az eső, a felhős délelőtt végére, a Boráros térre már vígan sütött a nap. S ugyan hajónkat kissé szögletes mozdulatokkal navigálták - cikk-cakkban az árral szemben, nagyokat döccentve a két part kikötőihöz - a Petőfi hídtól célunkig, végülis eljutottunk.
Nem erőltetnénk allegóriává, de ahogy hűvös időszakokkal és kormányosaink elnagyolt mozdulataival mindig számolnunk kell, úgy az egyetlen biztos pont is csak az marad, hogy együtt vagyunk a fedélzeten, s tisztán látjuk a közös irányt, képességeinket és a megtett távot, ami munkánkban mögöttünk áll. Szép utunk volt: városunk jelképek közé metszett arcéle mentén végighajózva csakúgy, mint ott, a Rómaiparton, a tanév emlékeit Intézetvezetőnk számvetésében felidézve: kötetbemutatók, konferenciák, hallgatói sikerek, előrelépések munkatársak szakmai és tudományos előmenetelében, infrastruktúrában, oktatási program-fejlesztésben és nemzetközi kapcsolataink terén.
Bízunk benne, hogy összességében jó irányt jelölt a megtett út idei szakasza, s most nyaralásra szerteszóródó hallgatóink is a folytatás őszinte igényével térnek majd vissza közös utunk szeptemberi kikötőjébe.
A Rómaipart is csak egy megálló: mi talán jövőre is visszatérünk, de a Dunán addigra áthalad egy folyó év minden változása. Kívánjuk, hogy vigye a változás most végzett hallgatóinkat biztos munkahelyekre, sikeres pályájuk kezdetéhez, s úgy emlékezzenek ránk, mint tőlünk-telhetően mindent megtett révkalauzaikra.
