Vendégünk volt Zelliger Erzsébet

Sorozatunk idei első délutánjára 2020. február 26-án került sor. Az újjászületett Nyitott Napok történetében harmadszor fordult elő, hogy a nagy érdeklődés miatt a rendezvényre nem a szokásos helyszínen, a KITI 6-os termében, hanem a Központi Olvasóteremben került sor. Ezúton is köszönjük Dániel Szonjának, hogy a folyóiratolvasót rendelkezésünkre bocsátotta.
Zelliger Erzsébet, az ELTE BTK Magyar Nyelvtörténeti, Szociolingvisztikai, Dialektológiai Tanszékének nyugdíjas docense "Egy mostoha sorsú hungarikum: a rovásírás" címmel elhangzott előadásában abból a tényből indult ki, hogy a múlt század fordulóján a krónikák híradásán kívül csak három a székelyekhez köthető rovásírásos emlék volt ismert, közülük is kettő másolatokban maradt fenn. Csupán az Orbán Balázs által felfedezett énlakai mennyezetkazetta eredeti. A humanizmus korának a régi írások iránti érdeklődéséből fakadóan keletkeztek székely rovásírásos másolatok, ábécék, albumbejegyzések. Ezek az adatok és a 19. századi hamisítások felülvizsgálata alapozta meg a 20. századi rovásírás-kutatásokat.
A régészeti kutatások során a Kárpát-medencében talált rovásírásos jegyeket tartalmazó leletek megfejtésének alapját a meroving és karoling kori dokumentumok magyarok jelenlétéről szóló adatai szolgáltatják, amelyekkel összhangban vannak a nagyszentmiklósi kincs többnyelvű karcolásos rovásfeliratai, de a poncolással alkotott, Kárpát-medencei rovásos feliratok is olvashatók magyarul. Ezek az olvasatok egyúttal a hangtörténeti, morfológiai és szintaktikai elemzést is kiállják. Velük, és a székely rovással írt Bodrog-alsóbűi fújtatócső feliratával a magyar nyelvű írásbeliség kezdeteit az eddigieknél több évszázaddal korábbra lehet tenni.
A vargyasi keresztelőmedence új olvasata a tárgyhoz illő szövegével a kereszténység bizánci térítésének és a vallási szövegek szóbeli hagyományozódásának is példája. Rovásírásos felirataink nyelvészeti (nyelvtörténeti, nyelvjárás-történeti) értékükön túl a történettudomány és a művelődéstörténet számára is forrásértékű kulturális emlékek. A 16–18. századi adatok a rovásírás változatos szerepére, terjedésük pedig a kor értelmiségének szerteágazó nemzetközi kapcsolatrendszerére hívja fel a figyelmet. Ezen a nyomon további kutatások lehetségesek. A tudományos életben a rovásemlékekben rejlő tartalom felhasználása várat magára.


- Képek az eseményről [a fényképeket Bibor Máté készítette]
- Az eseménysorozat honlapja
- Beszámolók és képek a Nyitott Napok korábbi előadásairól blogunkban