A Nyitott Napok 2022. tavaszi sorozatának második délutánjára április 20-án került sor. Szende Katalin, a Közép-európai Egyetem Középkortudományi Tanszékének professzora Írás a városban: Autonómia, érdekképviselet és az új médiumok térhódítása a középkori Magyarország királyi városaiban című előadásában információtörténeti megközelítésben mutatta be a középkori magyarországi városok írásbeliségét, elsősorban annak közhitelű, hivatali ügyintézéssel kapcsolatos vonulatát. Kiemelte, hogy a középkori városok kialakulásakor korántsem volt természetes, hogy az írást mint a kommunikáció hiteles és megbízható formáját a városokban elfogadják, és a város által kibocsátott iratoknak az uralkodók, a nemesek és az egyháziak is hitelt adnak.
Az első elnyert és gondosan megőrzött királyi kiváltságlevéltől a városi közösség által berendezett és fenntartott levéltárig vezető út legfőbb jellemzője a fokozatosság volt. Az előadás ennek hét lépésén vezetett végig: a városi autonómia megszerzésétől a közhitelű városi pecsét készíttetésén, a közösség oklevéladó tevékenységének megindulásán, hivatásos jegyző (notarius) alkalmazásán át a városi könyvek bevezetéséig, a népnyelvű írásbeliség megjelenéséig és a városi levéltár kialakulásáig. A lépések mindegyikében az írásbeliség térhódításának, az írás iránti bizalomnak egyre magasabb szintjét figyelhetjük meg.
A magyar királyi városok iratanyagából válogatott példák választ kerestek arra, hogyan történt az információ rögzítése, továbbítása és felhasználása a városi közösség fenntartása és (ön)igazgatása érdekében; továbbá hogy mikor, kik, milyen okból és milyen célra őrizték meg és kereshették vissza a közösség által tárolt információt. Az előadó az is kiemelte, hogy a jegyzők szellemi hozadéka és a városi önigazgatás politikai jelentősége mellett az anyagi kultúra egyes elemei (például a pecsét mint sokszorosított ábrázolás, vagy a papír mint írófelület megjelenése) is aktívan befolyásolták az írásbeliség alakulását és társadalmi elfogadását.
- Az előadásról az ELTE BTK Médiaműhely és Vajda Fruzsina felvételt készített, ennek szerkesztett változata megtekinthető az ELTE Bölcsészettudományi Kar youtube-csatornáján
Az első elnyert és gondosan megőrzött királyi kiváltságlevéltől a városi közösség által berendezett és fenntartott levéltárig vezető út legfőbb jellemzője a fokozatosság volt. Az előadás ennek hét lépésén vezetett végig: a városi autonómia megszerzésétől a közhitelű városi pecsét készíttetésén, a közösség oklevéladó tevékenységének megindulásán, hivatásos jegyző (notarius) alkalmazásán át a városi könyvek bevezetéséig, a népnyelvű írásbeliség megjelenéséig és a városi levéltár kialakulásáig. A lépések mindegyikében az írásbeliség térhódításának, az írás iránti bizalomnak egyre magasabb szintjét figyelhetjük meg.
A magyar királyi városok iratanyagából válogatott példák választ kerestek arra, hogyan történt az információ rögzítése, továbbítása és felhasználása a városi közösség fenntartása és (ön)igazgatása érdekében; továbbá hogy mikor, kik, milyen okból és milyen célra őrizték meg és kereshették vissza a közösség által tárolt információt. Az előadó az is kiemelte, hogy a jegyzők szellemi hozadéka és a városi önigazgatás politikai jelentősége mellett az anyagi kultúra egyes elemei (például a pecsét mint sokszorosított ábrázolás, vagy a papír mint írófelület megjelenése) is aktívan befolyásolták az írásbeliség alakulását és társadalmi elfogadását.
- Az előadásról az ELTE BTK Médiaműhely és Vajda Fruzsina felvételt készített, ennek szerkesztett változata megtekinthető az ELTE Bölcsészettudományi Kar youtube-csatornáján
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése