A "Nyitott Napok" áprilisi alkalmán Boreczky Anna, az MTA-OSzK Res Libraria Hungariae Kutatócsoportja Fragmenta Codicum Műhelyének tudományos munkatársa tartott nagy érdeklődéssel várt előadást. A zsúfolásig telt teremben a középkori könyvfestészetre specializálódott művészettörténész számos vetített képpel illusztrálta mondandóját. A „Papirusz-stílus” a középkori könyvfestészetben: Egy családregény hagyományozódás-történeti konzekvenciái c. előadásában az európai könyv- és illusztráció-történet egyik legizgalmasabb időszakáról beszélt. Azt a folyamatot mutatta be, amelynek során a klasszikus antikvitás papirusztekercsre írt könyveit felváltotta a pergamenre írt, kötetes kézirat; és amelynek során – részben a görög-római, részben a zsidó vizuális kultúra elemeit felhasználva – megszületett a képekkel gazdagított középkori könyv: a kézzel írt és illusztrált kódex. Erre a jelentőségében csak a nyomtatott könyv feltalálásához, illetve a képernyő elterjedéséhez hasonlítható médiumváltásra egy kulturális forradalommal, a kereszténység elterjedésével párhuzamosan és attól korántsem függetlenül az 1. század (a kötetes könyv, a kódex megjelenése) és a 4–5. század (a kötetes könyv térhódítása) között került sor.Az illusztrált kódex kialakulásáról szólva Boreczky Anna elsősorban Kurt Weitzmann (Witzenhausen, 1904–Princeton, 1993) kutatásaira támaszkodott (Illustrations in Roll and Codex, Princeton, 1947, 1970), pontosabban az általa kidolgozott, sokat vitatott, de máig megkerülhetetlen koncepcióból indult ki. Weitzmann, aki a szöveg–kép viszonyban a szöveget tekintette elsődlegesnek, a filológia hagyományozódás-modelljét ültette át a művészettörténetbe. Úgy vélte, hogy minden illusztrációciklusnak volt egy első, eredeti, „teljes” változata, amely azután az örökítődés (másolás) során változtatásokon ment keresztül, és hogy e változatok alapján a fennmaradt példányok leszármazási „családfákba” rendezhetők. Ez a hagyományozódás-modell megengedi, hogy egyes középkori illusztrált kódexekben jóval korábbi, adott esetben akár papirusz-tekercsre készített művek lenyomatait fedezzük fel, belőlük következtessünk a klasszikus antikvitás (egyébként csak szórványosan ránk maradt) könyvillusztrációinak jellegzetességeire. A múltból a régmúltba visszatekintő, a maga nemében zseniális, de problematikus metodika az évek során rendkívül megtermékenyítőnek bizonyult, ugyanakkor a középkori illusztrált kódexek egy csoportját csalóka fénytörésbe helyezte: az antik vonásokat őrző középkori kéziratokat óhatatlanul egy letűnt kultúra rekvizitumaiként láttatta.
Az előadás második felében a művészettörténész a szöveg–kép elsődlegességének kérdését, illetve a hagyományozódás folyamatának összetettségét vizsgálta. Egy késő antik családregény – Apollonius király históriája – legkorábbi fennmaradt illusztrációciklusát, az első ezredforduló tájékán készült ún. Apollonius pictus kézirat (OSZK, Kézirattár, Cod. Lat. 4) „papirusz-stílusú” rajzait állítva középpontba amellett érvelt, hogy a filológiai hagyományozódás-modell csak egy a lehetséges leiratok közül. Amikor a képek és szövegek együttes örökítődéséről beszélünk, akkor egy olyan rugalmas rendszerben kell gondolkoznunk, amely a képi és a szöveges tartalmak sajátságait, vándorlásaiknak egymástól sok esetben független útvonalait is figyelembe véve képes a középkori kódexekben egymásra rétegződött idősíkok értelmezésére.
Boreczky Anna témába vágó kutatásairól az érdeklődők a következő tanulmányban olvashatnak:
The Illustrated Life of Apollonius and Tarsia. A 'Papyrus-style' Narrative in Ottonian Art. In: Anna Boreczky (ed.): Classical Heritage and Medieval Innovation. Illustrated Texts from Late
Antiquity to the Early Middle Ages. Convivium III. (2016) 1., 76--91.
- További fényképek
- Az eseménysorozat honlapja
- Beszámolók és képek az újrainduló Nyitott napok korábbi eseményeiről
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése