Bár históriáinkkal gyakran foglalkozott az irodalomtörténet-írás, mégis a vizsgálatok inkább a történelmi témájú históriás énekekre és a széphistóriákra fókuszáltak, ezért kimaradt, vagy csak részlegesen került be a kutatásokba a bibliai históriák csoportja. Ezt a gazdag szöveganyagot ismerhettük meg jobban a szövegek keletkezési és kiadástörténete, majd néhány példa részletesebb elemzése során. A korpusz a maga szűkös keretein belül egy formailag variábilis, sokszor más műfajokkal összemosódó, tematikailag is sokszínű művek csoportját jelenti. A reformáció idején a kanonikus és apokrif bibliai könyvek nagy része ezekben a történetekben jelent meg a legszínesebb formában az egykori olvasók számára. Az előadásban megismerhettük a korszak jellemző hivatkozási rendszerét, majd Dániel könyvének apokrif történeteit, valamint a Sámson- és Dávid-históriákat. A Farkas András A zsidó és magyar nemzetről című munkájával kezdődő periódus első pár évtizede volt a legtermékenyebb, míg a nyomtatás a művek keletkezését lassabb ütemben követte. A 16. század hetvenes-nyolcvanas éveire már gyűjteményes kötetekben és önálló füzetekben is megjelentek a bibliai históriák. A korai szigorú, tanulságokkal nem, vagy igen kevéssé feldúsított szövegek fokozatosan elkezdték a változás jegyeit mutatni. Az említett példákban jól nyomon követhető az a folyamat, ahogy színesedett a históriák nyelvezete, és e művek elkezdtek közeledni a szórakoztató célú széphistóriákhoz, históriás énekekhez, kocsmai mulattatókhoz, vagyis a bibliai hősök kalandos történetei kiléptek a szorosabb egyházi közegből, és a szórakoztató jellegű irodalmi munkák közé kerültek. Bár a bibliai históriák korszaka a 16. század végére már leáldozóban volt, és a következő században végleg lecsengett, a korpusz vizsgálata további fontos tanulságokkal szolgálhat az irodalomtörténet-írás számára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése