Az elhangzottak szerint a kisepikai szüzsék általában tapasztalható fejlődésével ellentétben e szüzsé magyar nyelven nem fordul elő sem a példázatok között, sem a 18. századi oktató-szórakoztató irodalomban, s nem írtak belőle stilizált és műmesét, viszont igen erős a népkönyv és a ponyva részesedése az előfordulásokban, és meglepően sok a tudományos célú fordítás és közlés. Minthogy e szüzsét nagyrészt a legkegyetlenebb középkori feldolgozás és annak leszármazottai hordozzák, a Petronius és Voltaire nevével fémjelzett csoportokra jellemző irónia a szüzsé hazai biotörténetében ritka.
Igen korán jelentkezett e szüzsénél az eufemizáló tendencia. A 19. század elejétől kezdve látható a törekvés a cselekmény és a jellemek motiválására (Kis János, Verseghy, Vámos Árpád). A népkönyvek és ponyvák igénye az elhitetésre kisebb, a tendencia azonban ott is érzékelhető. A nosztrifikálódási tendencia, az elmagyarosodás e szüzsénél nem volt erőteljes. A népi mesélőknél is érzékelhetők a jelzett folyamatok, bár kisebb mértékben. Látnunk kell azonban, hogy a szüzsé ma már inaktív, majdnem száz éve nem született új változata a szépirodalomban. A jelek szerint a népmesében is megkezdődött a destruktív folyamat, sőt a bomlás (Zersingerung) is megjelent.
- Fényképek az eseményről (A fotókat Illek Nikolett, Németh Katalin és Opálka Tamara készítette.)
- Az eseménysorozat honlapja
- Beszámolók és képek a Nyitott Napok korábbi előadásairól blogunkban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése