Egy özvegyasszony legkisebb fia: Gyulaffi Lestár gyermekkora és ifjúsága című előadásában rávilágított arra, hogy családi összefogással, kellő támogatással – és természetesen szorgalommal – egy gyermekeit egyedül nevelő, anyagilag nem különösebben tehetős, özvegyen maradt nemesasszony legkisebb fia is szép pályát futhatott be a koraújkori Magyar Királyságban, ill. Erdélyi Fejedelemségben.
Gyulaffi Lestár (1556–1606?), az Erdélyi Fejedelemség nagyobb kancelláriájának titkára, diplomata, történeti följegyzések szerzője.Gyulaffi Lestár kisgyermek korától csonka családban nevelkedett, ugyanis apja halálát (1559) követően édesanyja nem ment újra férjhez. Gyulaffi Lestár özvegy édesanyjának, devecseri Choron Dorottyának rokonsága támogatta őket. A Gyulaffiak családi várából, Csobáncból való távozásukat követően így lakhattak 1561-től Kemenden, majd Körmenden (és később az özvegy Szentgyörgyvárban, majd Csóronfalván). Az ifjú Gyulaffi Lestárt erejükhöz mérten nála jóval idősebb (és már felnőtt) testvérei is támogatták, életének két döntő pillanatában azonban egyik nagybátyja, Gyulaffi László (†1579) adta meg a számára szükséges segítséget: Gyulaffi Lestár az õ támogatásával kerülhetett Bécsbe, az alsó-ausztriai tartományi iskolába (1571--1574), majd (1579 előtt) az erdélyi fejedelmi udvarba, ahol a nagyobb kancellária titkára lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése