A Nyitott Napok 2017 őszi félévének harmadik rendezvényére november 29-én került sor. Vendégünk,
Haader Lea, az MTA Nyelvtudományi Intézet tudományos főmunkatársa és az ELTE BTK MNyFI egyetemi docense volt. Az előadó a nyelvtörténet és a pszicholingvisztika eredményeit felhasználva a XV−XVI. század kéziratos emlékeinek scriptori javításait vizsgálta. A különféle másolók által írt kódexek összecsengő hibatípusaiból kiderült, hogy a hibázás korántsem a véletlen műve, hanem mögötte agyi folyamatok állnak. A hibákon, mint ablakokon keresztül lehet a fejekbe, ebben az esetben rég meghalt emberek fejébe látni. Az előadás részletesen szólt arról, hogy milyen megállapításokra lehetett jutni a hibák elemzése nyomán. Ráskay Lea például viszonylag sok kifelejtett betűje és szava nyomán elég szétszórt másoló lehetett, javításai és a szövegbe való beavatkozásai azonban egy nyelvileg egészen kiváló, a nyelvi változásokra fogékony, a másolt szövegeket helyenként aktívan is formáló scriptort állítanak elénk, akinek nyelve erőteljes német hatást is mutat. Kolostori társnőjének, Legéndy Katónak a nyelvében is feltűnően erőteljesek a német interferenciajelenségek, de ő egyértelműen elutasítja az innovatív nyelvi megoldásokat. Szórakozottságból az előtte fekvő szöveg szókapcsolatai helyett többször jól ismert és a vallási életben berögzült kifejezéseket ír le, vagy legalább is kezd el. Hibái egészében véve idősebb apáca benyomását keltik. A hibák hatékony segítséget nyújtanak abban is, hogy paleográfiai szempontból kétséges esetekben el lehessen dönteni: ugyanazon vagy eltérő kezek munkájáról van-e szó. Szokatlan és sajátos hibák alapján vált lehetségessé három kezet (=másolót) egynek azonosítani. Erről a premontrei szerzetesről az átlagos hibatípusoktól feltűnően eltérő tévesztései, a sokszor újabb hibát generáló javításai és számos javítatlan hibája alapján megállapítható volt, hogy diszgráfiával küzdött, amelyhez feltehetően még diszlexia is társult. A hibajavításokból a korszak hangzó nyelvére is lehet következtetni. A scriptori rétegben jelentős lehetett a német kontaktushatás, amely főleg a kiejtésben nyilvánult meg. A kódexekben – ha csak csekély mértékben és ingadozva is – kezdtek visszaszorulni egyes nyelvjárási jelenségek (pl. az í-zés) és lassan a nyelvi norma felé mutató tendenciák mutatkoztak.
Haader néhány publikációja a témáról:
-
A Nyulak szigeti scriptórium mint műhely, Magyar Nyelvőr, 128(2004), 196−204.
-
Arcképtöredékek ómagyar scriptorokról =
"Látjátok feleim ..." Magyar nyelvemlékek a kezdetektől a 16. század elejéig: Az Országos Széchényi Könyvtár kiállítása 2009. október 29 − 2010. február 28. Katalógus és tanulmánykötet. Bp., OSZK, 2009, 53−78.
-
Ómagyar megakadásjelenségek: Ráskay Lea tollbotlásainak típusai =
A nyelvtörténeti kutatások újabb eredményei, szerk. Bakró-Nagy Marianne, Forgács Tamás, Szeged, SZTE MNyT, 2011, 79−94.
-
Az ómagyar kódexek hibatipológiájának kutatásáról =
Forráskutatás, forráskiadás, tudománytörténet II, szerk. Korompay Klára, Stemler Ágnes, Terbe Erika, C Vladár Zsuzsa, Bp., MNYT, 2014 (A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai, 239), 23−33.
-
Hibázások és hátterük: Apor-kódex =
A nyelvtörténeti kutatások újabb eredményei VIII., szerk. Forgács Tamás, Németh Miklós, Sinkovics Balázs, Szeged, SZTE MNyT, 2015, 65−79.
-
A botlások bizonysága: XVI. századi beszélők nyelvhasználata a hibajavítások tükrében =
A nyelv dimenziói: Tanulmányok Juhász Dezső tiszteletére, szerk. Bárth M. János, Bodó Csanád, Kocsis Zsuzsanna, Bp., ELTE MNyFI − MNyT, 2015, 53−58.
-
További képek az eseményről galériánkban (A fotókat Németh Katalin és Bibor Máté készítette.)
-
Eseménysorozatunk honlapja
-
Beszámolók a korábbi előadásokról
